A Szonatinát Bartók 1915-ben komponálta zongorára. A műben öt eredeti román hangszeres népi táncdallamot használt fel, melyeket 1910 és 1914 között, erdélyi gyűjtőútjain vett fonográfra. Az I. tétel egy Hunyad megyei és egy bihari dudadallamon (ardeleana, joc) alapul, a ''Medvetánc'' eredetijét hegedűn és gitáron hallotta Máramarosban, a III. tételben pedig egy Maros és egy Torontál megyei hegedűdallamot dolgozott fel (a turcii, babaleuca). A ''Medvetáncról'' Bartók egy kései rádióinterjúban azt nyilatkozta, hogy azt egy ''paraszthegedűs a G- és D-húron játszotta, a mély húrokon, hogy jobban hasonlítson a medve hangjára.'' A Szonatinát Bartók 1931-ben Erdélyi táncok címmel zenekarra is meghangszerelte.

2015-ben, a zeneszerző halálának 70. évfordulója alkalmából Bartók-átiratok zeneiskolásoknak címmel sorozatot indítunk. Ennek keretében nemcsak a korábbi, már bevált kiadványainkat tesszük újból hozzáférhetővé, hanem olyan új átiratokat is megjelentetünk, amelyek mindenben megfelelnek a régebbiekkel szemben támasztott szigorú esztétikai követelményeknek. Bízunk benne, hogy kiadványaink révén még több zenét tanulót avathatunk be a 20. század egyik legnagyobb zenei géniuszának világába.