A Bécsben és Párizsban nevelkedett, német anyanyelvű Liszt Ferencben egy természeti katasztrófa ébresztette fel a magyar nemzeti öntudatot. ''Ó, távoli vad hazám! Fájdalmad kiáltása visszahívott hozzád, s szégyenkezve hajtom le fejem, hogy oly sokáig el tudtalak felejteni'' - írta a Pestet romba döntő 1838-as árvíz hírére, s jótékonysági koncerttel segítette a károsultakat. Amikor a következő év végén szülőhazájába látogatott, Magyarországon számára is váratlan, leírhatatlan lelkesedéssel fogadták. Ez az érzelmektől fűtött találkozás új irányt szabott egész pályafutásának, s zenéjében is megjelentek a magyaros elemek. A tizenkilenc magyar rapszódia évtizedeket átfogó keletkezéstörténete is ekkor kezdődött.

Az utóbb rendkívül népszerűvé vált II. magyar rapszódia kezdőtémáját Liszt saját kezűleg jegyezte fel vázlatkönyvébe 1847-ben a romániai Jászvásáron. Az 1851-ben megjelent kompozíciót utóbb két tanítványa számára külön cadenzákkal és szövegváltozatokkal látta el. Az Új Liszt Összkiadás nyomán készült jelen kiadást a legújabb kutatási eredményeket összefoglaló előszó, egy facsimile és a kritikai jegyzetek mellett ezek közlése teszi különösen értékessé.