Az Éneklő Egyház c. Népénektár szerkesztőbizottsága hosszabb időn át foglalkozott a kíséretek kérdésével. Azonban kiderült, hogy e szerkesztő vállalkozás lehetetlen, de szükségtelen is. Lehetetlen, mert a kíséretszerkesztés végső soron egyéni alkotó munka, melyet nem lehet kollektíve végezni. De szükségtelen is, mert a kíséret nem kíván olyan bizottsági garanciát, mint a hittani, liturgiai, pasztorális tekintetben szorosabb ellenőrzésre szoruló ima- és énekkönyv. A döntés tehát az lett, hogy próbálkozzanak többen az egyéni alkotó munkát igénylő komponálással, s lehetőleg több - teljes vagy részleges - kíséret lásson napvilágot, eleinte ideiglenes próbakiadásban, aztán döntse el majd a gyakorlat, melyikből mi válik be. Valójában egy ilyen próbakiadás jelent meg, s volt most már másfél évtizeden át használatban. Ez jelenik meg most, kiegészítve és módosítva a használók kívánságai szerint.