Paganini nélkül Liszt sohasem vált volna azzá a művésszé, akinek ismerjük. Liszt nélkül pedig a zenetörténet és az előadóművészet lenne más, mint amilyennek ismerjük. Így túlzás nélkül állítható, hogy az az 1832-es koncert, amelyen Liszt először hallotta játszani az ''ördög hegedűsét'', történelmi jelentőségű volt. A Paganini-élmény hatására Liszt végleg kilábalt többéves emberi-alkotói válságából, és hamarosan rátalált saját zeneszerzői hangjára. Emellett pedig minden idők legnagyobb hatású zongoravirtuózává képezte magát. E kivételes találkozás egyik gyümölcse Liszt Paganini-capricciók nyomán komponált etűdsorozata, a Grandes Études de Paganini. A ciklus jelentőségét jól mutatja, hogy első verziójának hallatán François-Joseph Fétis, a neves zenekritikus megjegyezte: ''Íme a Zongora megteremtése - eddig nem is tudtuk, mi az.''

A Paganini-etűdök jelen kiadása az Új Liszt-Összkiadás nyomán készült, amely új közreadói előszót, kritikai jegyzeteket és egy facsimilét is tartalmaz.