Az itt közölt versek, így vagy úgy, mind a zenének köszönhetik létrejöttüket. Annak a művészeti ágnak, amely valamennyi közül a leginkább képes és alkalmas arra, hogy az élet legsúlyosabb helyzeteiben vigaszt nyújtson.
A fordítások zömükben a második világháborút követő másfél-két évtized során születtek. Abban az időben, amikor a Duna-tájon sok okból kifolyólag a legnagyobb szükség volt a vigaszra. Az emberi létezés egyik titkos varázsszere a kiegyenlítődésre törekvés. Ez érvényesült az említett időszakban is, amikor a ránk kényszerített szocialista művészetpolitika sivárságát a dalkultúra csodálatos virágzása ellensúlyozta. S mivel a korszellem minden esetben a dalok magyar nyelven történő megszólalását követelte, a harcos pártirodalomtól elfásult lelkekbe a zene zsilipjein keresztül áradtak be a világirodalomnak az emberi érzelmek teljes – a legalázatosabb jámborságtól a leglázasabb szenvedélyességig terjedő – skáláját átfogó lírai impulzusai.
A szövegek nem mindig egyenletes művészi színvonalúak. Nagy költők ihletett verssorai mellett nem csekély számban akadnak közöttük középszerű rímes alkotások is, melyek csak komponistáik zsenialitásának köszönhetik halhatatlanságukat. Az összegyűjtött anyag azonban így is sokatmondó. Kétségtelen, hogy elsősorban kordokumentum, de az adott műfaji keretek közé helyezve megfelelő esztétikai értékkel is rendelkezik. S ha formába öntése annak idején e sorok írójának vigaszt nyújtott, talán a késő olvasó is talál benne annyi örömet, mely kötetbeni megjelentetését indokolttá teszi.