Fúvószenekari kotta (partitúra)
ifjúsági fúvószenekarra

 

 

A 19. és 20. század fordulóján minden magára valamit is adó európai és tengerentúli város kialakított a központjában sétálásra, találkára alkalmas promenádot (azaz sétányt vagy sétateret). A promenád kiemelt pontján épültek, s a nosztalgia jegyében állnak ma is egyre több településen újból zenepavilonok. Katona-, tűzoltó-, és diákzenekarok játszottak itt délutánonként Lehár-, Fučik-, vagy éppen Sousa-műveket, keringőket, indulókat, az első világháború és a nagy világválság előtti úgynevezett "boldog békeidőkhöz" illő kellemes, édes-bús melódiákat.
Balázs Árpád Promenád című alkotása tagadhatatlan együttérzéssel idézi meg ezt a kort s egyben tiszteleg is előtte! Ám úgy, hogy mindenki számára kiderüljön: a variációsor egy 21. századi komponista visszatekintése... A hangszerelés is jelzi, hogy a zeneszerző jól ismeri a megidézett múltat, a hajdani lehetőségeket: a viszonylag kis alapterületű pavilonokban csak "kettőzött rezek" kaphattak helyet. A lényegében teljes fafúvós-kar ugyancsak arról árulkodik, hogy a fentebb emlegetett szerzők fúvószenekari műveihez hasonlatosan a Balázs-mű is "üldögélős" térzene. Sétatéri pavilonba, vagy még inkább koncertterembe szánt, "nem-vonulós" muzsika.Akárhol is hangzik majd fel a rendkívül dallamgazdag, nagyon színesen hangszerelt Promenád, a siker nem fog elmaradni!