A 2004-ben brácsára komponált Szólószonáta csellóra készített átirata. Mint Vajda János más műveiben is, a szólószonáta arányos szerkezetében és bőséges dallami invenciójában erősen jelen vannak a klasszikus minták, de jellegzetesen posztmodern megfogalmazásban. A három tétel három különböző karaktert képvisel: a főtéma táncos ritmikája az utolsó tételben lendületes tokkátává alakul, a preklasszikus figurációkban is bővelkedő középső tétel pedig a 18. század éneklő, fantáziaszerű lassúit idézi. A két szélső tétel ugyanarra a témára készült, s a lassúban is megjelennek e zenei gondolat jellegzetes hangköz fordulatai.

A művet 2006-ben mutatta be Kántor Balázs.